Keresgélés

Valahogy nem szimpatizálok azzal a ténnyel, hogy tizennyolc éves lettem. Akaratlanul is azok a lányok jutnak eszembe, akik úgy gondolják, hogy ez a szám rögtön felnőtté teszi őket. Pedig nem így van. Nagyon nem.
Azt hiszem, ez bevezetőnek megteszi.

Für Johanna, 18 éves ember- vagy mi

Visszaolvasva a régebbi bejegyzéseket úgy vélem, kissé sikerült összeszednem magam. Csak egy szemernyit, de az is valami. Az álomvilágból lassan, de mászok kifelé. Elég jó érzés.
A félelmeim is talán oszlanak. (Mint a soknapos hal a szemetesben.) Oszlásuk, megsemmisítésük kellemetlen folyamat, de ha egyszer eltűnnek... Hajj, milyen jó lesz akkor!
Annyi érzés és gondolat kavarog bennem, hogy lehetetlen leírni. Nálam már csak így van ez. Még magamnak sem tudok választ adni sok-sok téren, hát még itt. Bár mindegy is, valójában csak magamnak írok. Sebaj, legalább újra átgondolom életem nagyon fontos dolgait. (Figyelem, irónia!)

A szalagavató kíméletes volt (az idegeim számára). Meglepő módon csak egyszer sírtam el magam, de akkor is a hirtelen feltörő boldogság miatt, melyet egy ölelés okozott. (Az elmúlt hetekben fedeztem fel, milyen sokat is jelent nekem egy ölelés.) A ruhában nem "hercegnőnek" éreztem magam (brr, már a szótól is kiráz a hideg), hanem inkább csak "nőnek". A táncpartnerem megjegyzése, miszerint csak az én ruhám nem OLYAN hercegnős, igen pozitívan hatott rám. Egyébként furcsa, de igazán kellemes érzés volt egy (viselkedésében és külsejében is) gentleman mellett bevonulni a népség elé és keringeni pár percet. Szépen az agyamba zárom ezt az élményt, és melengetem.

A jövőm, na igen. Ez igazán eltölthetne aggodalommal. Bár, el is tölt.
MOME? Ó, az álmok netovábbja.
Für Johanna alkalmazott fotográfus? Rengeteg munka és minden egyéb árán talán. Talán. De á, nem.