Tegnap döbbentem rá, milyen törékeny is az ember. Hála Istennek nem velem történt a baleset, de azt hiszem, elég nagy hatással volt rám. Úgy éreztem, mintha csak egy hibásan összerakott darab lennék, ami bármelyik pillanatban széteshet, darabjaira hullhat. Bármi megtörténhet egy pillanat alatt. Egy rendellenes változás, ami mindent megváltoztathat.
Tudom, közhely, de igaz: meg kell becsülnünk, hogy élünk.
2012. július 29., vasárnap
2012. július 16., hétfő
Gondolkozzunk csak...
"Lehet, hogy az a hidrogénatom, mely a szívizmomban található, valaha egy elefánt ormányának hegyén csücsült?"
2012. július 12., csütörtök
Bűvészmutatvány
"A bűvész üresen tátongó cilinderéből egy nyulat húz elő.
A nyúl a világegyetem. Mi, az univerzum lakói aprócska lények vagyunk a nyuszi bundájának legmélyén. A filozófusok pedig igyekeznek felkapaszkodni a szőrszálak hegyére, hogy szemébe nézhessenek a nagy bűvésznek.
Az üres cilinderből előkerül egy nyúl. A nyúl bundájának felszínén megszületnek az embergyerekek. Ekkor még képesek arra, hogy rácsodálkozzanak a valószínűtlen varázslatra. Ám ahogy öregszenek, egyre beljebb és beljebb húzódnak a szőrszálak közé, és soha nem bújnak elő onnan. A kellemes melegből nem kívánkozna vissza a szőrszálak végére. Egyesek viszont kimerészkednek oda, s kapaszkodva kiabálnak le az embereknek, akik a puha bunda mélyén begubózva, étellel-itallal jóltartják magukat.
- Hölgyeim és uraim!- halljuk őket.- Az üres térben lebegünk!
Ám a prémlakók közül senki sem figyel a filozófus hívó szavára.
- Már megint ezek a hangoskodók!- mondogatják, és élik tovább megszokott életüket."
(Jostein Gaarder: Sophie világa)
- Hölgyeim és uraim!- halljuk őket.- Az üres térben lebegünk!
Ám a prémlakók közül senki sem figyel a filozófus hívó szavára.
- Már megint ezek a hangoskodók!- mondogatják, és élik tovább megszokott életüket."
(Jostein Gaarder: Sophie világa)
Mindennek a megszokás az oka. Legyél olyan, mint a kisgyerekek és a filozófusok: csodálkozz rá a világ legapróbb dolgaira is- már a létezésed is egy hatalmas csoda.
2012. július 3., kedd
A burok
Burok, amit nem könnyű kiszakítani. Benne élek ebben a burokban, életemet saját kicsinyes problémáim foglalják le, magam körül forgok. Túl sokat foglalkozok magammal, belemerülök problémáim tengerébe- és már fuldoklom. Ki akarok törni ebből a burokból, új, érdekes elfoglaltságot keresni, ismerkedni. Nyitni a világ felé. Szétszakítani a burkot. És elkelne egy mentőöv, -ha problémáim tengerében hullámok dobálnak ide-oda- ,hogy mindig a felszín felett, a realitás síkján lebeghessek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
