Csend.
Nem, nincs csend. Madár, igen ezt
madárnak hívják, ez füttyög valahol. Meleget érzek. Rám süt. Lágy szellő. Nem
tudom. Álmodok? Igen, a nap, meleg a nap. Jó.
A füttyögés. A kismadár valahol a
közelben lehet. A szemem nem akarom kinyitni, nehogy elmúljon. Mintha szabad
lennék. Igen, szabad vagyok. Álmodok.
Szívesen a kezembe venném a
kismadarat. A kis pihe-puha tollast. Hol lehet? Talán itt van mellettem?
Nem akarom kinyitni a szemem.
Olyan jó így.
Most egyre hangosabban csipog. A
madár.
A madár?
Nem, dehogy, a madarak máshogy
csipognak. Ez biztos nem az.
Mi ez?
Kíváncsi vagyok, és egyben
idegesíteni kezd ez a valami.
Mi ez? Mi csipog?
A szemem. Kinyitom a szemem. Hol
a szemem? Eddig teljesen természetesnek vettem, hogy csak rágondolok, és máris
kinyílik. Nem, inkább hagyom csukva. Így jobb. Mire is gondoltam legutóbb?
Valami más. Az agyamba kezd
beférkőzni egy hang. A fülem hall valamit. Ez nem madár.
Mintha nem csak egy hang lenne.
Eddig nem volt ennyi hang. Csak a madáré.
Próbálom megérteni a hangokat.
- …nem tudják…
Ki ez? Nem tudják? Nem tudják. A
szavakat emésztgetem.
- …16, szegénykém…
16. Mi tizenhat? Hol
tizenhat? Nem, nem hol. Nem. Nem.
Igen, valamire emlékszem. Én
vagyok 16. Igen, 16 vagyok. Mi? Igen, 16 éves. Az emlékek kezdenek a fejembe
furakodni.
- …ő 17 volt, rettentő fiatalon…
- …David…ó, istenkém…
17? David? Kicsit sok.
Még mindig csipog. A madár már
nem.
Mi? Igen, 17. Tudom már. David 17
ó istenkém. Nem. David? Mi az? Igen, tudom. Ismerem. Nem a madár. Erőlködök.
Igen, én szeretem Davidet. David
a barátom. Nagyon szeretem. Igen, a barátom. Ő is szeret. Igen, már tudom. Így,
hogy már érzek valami érzelem-félét, egyre jobban és jobban villannak be
szavak, emlékek.
Szeretem, szeretem őt. Ő a
szerelmem. Igen! A szerelmem. Van szerelmem. Egyre jobban tisztul az agyam.
Kezdem megtalálni magamat.
Hol a szerelmem? Itt van? Hol
vagyok? Nem is tudom. Próbálok a hangra koncentrálni.
- …nem tudják. Mindenesetre
szörnyű. De a kicsikém itt van,… Remeg a hang. Vagy mégsem?
- Hál’ Istennek! Átkozott pia.
Szörnyű? Pia? Kicsikém? Talán
David az? Ő szólít kicsikémnek? Nem, ez nem az ő hangja. Nem. De David szeret,
nagyon.
Miért szörnyű? David szörnyű? A
pia szörnyű? Nem, dehogy. Átkozott pia. A piát megisszák. David ivott piát?
Nem.
De, David ivott. Igen, végre,
emlékszem. David ivott piát… Nem tudom, nem emlékszem.
- …gyűlölöm, gyűlöm azt az
átkozott fiút. Miatta van a kicsikém is itt. Miatta jutott ide. Átkozott pia.
Biztos Davidről beszél. Ő fiú.
Kicsikém. Anya szokott így szólítani. Igen, anya az. Anya itt van. Hol vagyok?
Miért David miatt vagyok itt?
Miért gyűlölik? Én szeretem. Szeretem. David ivott, igen, emlékszem.
Ivott, és beültünk valahova. Igen, az autóba. Mi történt?
Egy kattanás, és beugrik. Mintha
ténylegesen beindulna az agyam.
Nagy fény, és puffanás ezekre
emlékszem. De David hol van? Ugye ő is itt van? Ugye ő is itt van? Hol van?
Lázasan kutatok a fejemben valami válasz után.
David itt van? Nem, nincs itt,
akkor megismertem volna a hangját.
A fény után nem emlékszem
semmire. A lámpa fénye. Igen, erős fény. Reflektor. Talán... Ki sem merem mondani magamban azt, ami egy másodperc töredéke alatt az agyamon
átfutott. Lehetetlen. Nem, nem lehet. David-nek lennie kell. Nem, nem történt
semmi a kocsiban.
De. Valami történt. Mindenki
sajnál. Kinyitom a szemem. Most sikerül.
Fehér. Ismerős. Egy terem.
Kórházi terem. Csak nem… Balesetem volt? Valószínű. De hol van David? Ha…itt
kell lennie. Ha szeret, itt van. Hol van? Hiányzik! Szeretem.
- …kicsikém, édesem, anyu itt
van. Értesz engem? Kicsikém!
Anyu. Száraz a torkom. Sikerül
nyelnem.
Hol van David? Hol van? Szeretem.
- Hol? Hol van David? Anyu, hol
van David? Fáj a torkom, de tudni akarom.
Miért nem válaszol már? Anyu
miért nem válaszol?
Még egy kísérletet teszek. Lehet,
hogy nem is hallotta.
- Hol van David? Hiányzik! Anyu,
hol van? Itt van?
Anyu sóhajt.
- Elment, kicsikém, elment.
Elment. Hova ment? Miért nem
mondta, hogy elmegy valahova? Hova ment? Nem. Nem akarom megérteni.
NEM! NEM! NEM! NEM! Megijedek a
saját sikításomtól. A tenyerem fáj, ahogy belevésem a körmeimet. Nagyon fáj.
David elment. Meghalt.
NEM! NEM!
DAVID!
Hülye csipogás! Hülye madár! Hülye
élet!
Ez nem élet! David az élet!
Hülye kórház!
UTÁLOM! GYŰLÖLÖM! GYŰLÖLÖM!
DAVID!
Szeretlek.
