Bejegyzés

Régen írtam novellát, vagy bármit is. A gondolatok csak a fejemben léteznek. Ha már szóban nem tudom rendesen kifejezni magam, legalább írásban menne vagy egy képben. Végtére is alkalmazott fotográfusnak tanulok. Bár, ha belegondolok, engem ki alkalmazna és hogyan? Nem vagyok az a fajta ugrálós fotós. Azt mondják, művész vagyok. Ki tudja. Én csak önbizalom-hiányos (máskor annyira mégsem az), felelőtlen fiatalnak gondolom magamat, aki mindenre gondol.
Ideje egy kicsit kimozdulni a koliból, mert kell az agyamnak a friss levegő.

Tegnap meghalt Radnóti Fifije. Fanni néni. Egy hónappal ezelőtt láttam. Láttam, és nem hiszem ezt el. Azt, hogy megadatott ez, hogy. Istenem, fel sem fogom. Bár, így szokott ez lenni. És nem fogom fel azt sem, ha valaki meghal.
Itt van velem szemben egy Radnóti kép. Legalább egy kép. Amiről eszembe juthatnak a csodálatos versei, a múlt, a második világháború, a munkaszolgálat, az emberi kegyetlenség, és van is min gondolkodnom.
Fanni néni, Pozsonyi út 1. II./3. Kaputelefon: 16 RADNÓTI. Alig egy kilométerre tőlem.