Új hely, új emberek, új problémák. Az első pár héten elég optimista voltam, legalábbis magamhoz képest. Most lanyhul ez, de azért tartom még a frontot. Ha már a pozitívumokat helyes ilyenkor sorolni, elmondom: fantasztikus érzés, hogy egy 4000-es bérlettel bármilyen járműre felszállhatok Budapesten ott és akkor, amikor csak akarok. Van, hogy estefelé nincs mit tennem, úgyhogy felszállok a metróra és csak megyek. Érdekesek az emberek.
A suli, ha már véleményezem, inkább jó, mint rossz. Ez elég hülyén hangzik így. A laborban való dolgozást hihetetlenül élvezem. Vörös lámpák, félhomály, film, papír, vegyszerek, Petőfi rádió és én. Esetleg még mások is. A kiadott feladatok már kevésbé ilyen boldogítóak, de meg kell őket csinálni. A csoporttársakkal úgy, ahogy megvagyok, bár a suli kezdete óta nem beszéltem még egyikükkel sem igazán jót. A fiúk nagyjából rendben vannak, de még elég éretlenek. Én meg tudok kritizálni, igen.
A depis hullámaim néha magasba csapnak, de mit lehet tenni? Ez van.
Mostanában eléggé érdekelnek a második világháborús munkatáborok, Auschwitz, a zsidók helyzete, és Radnóti. A Sorstalanságot olvasom. Jó végre valamit olvasni, rég olvastam már.
Most hétvégén egy rakás filmet adnak a tévében, hosszú hétvége van.
Jó lenne beszélgetni már. Meg nem bánnám, ha egy hímnemű egyed is szimpatizálna velem. Ó, miket is beszélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése