Tengődés

Mintha egy kicsit lelassult volna az életem. Pedig nemsokára érettségi, amire fel kéne pörögni. Nem is tudom, mi van velem. Gondolkodom, lézengek, néha magammal beszélek, szidom a tükörképem a fürdőszobában. Nem akarom azt mondani, hogy süllyedek. Nem, ez nem az, csak egy kis elgondolkozás. 

Történtek dolgok - egy fiúval-, de már nem is tudom, mit higgyek. Furcsa dolog. Minden. 

A MOME elszállt, mint egy álommadár. Vagy nem is volt már álom? Nem tudom. Elbénáztam a jelentkezést. De azt hiszem, nem sajnálom, legyen, aminek lennie kell. OXI vagy semmi. Haha, esetleg rakodós lány a Tesco-ban- ez anyu meglátása. Milyen kellemes jövőkép. Remélem, az OXI-nak tetszem majd, és ott képezhetem magam. Ó, ez a bugyuta bizonytalanság.

Szeretem a verseket. Tóth Árpád, Radnóti, satöbbi. Szeretem őket. A költeményeik tartják bennem a reményt, hogy nem csak én vagyok olyan furcsa, amilyen. Hogy milyen is vagyok én? Olyan vagyok, mint ezek a képek itt. Ezek az én lélekdarabjaim. Jelenleg.

Mostanában nem is fényképezem. Remélem, ez csak időszakos.
Ó, édes rajz érettségi. Gyere, te prekolumbián művészet, és te is, avantgárd. Keblemre!