Félek. Félek a jövőtől- bármilyen elcsépelten hangzik is, megélni nagyon kellemetlen. Bizonytalan vagyok a továbbtanulást illetőleg, nem tudom, mi lesz, ha kikerülök a jelenlegi környezetemből, amibe már teljesen bele vagyok ágyazódva. Sok megszokott dolog hirtelen el fog tűnni, meg fog változni. A változásokkal pedig nem igazán szimpatizálok.
Nem tudom, mi lesz... Talán szépen rendeződnek majd a dolgok. (Ezt talán csak azért írom le, hogy egy kis erőt öntsek magamba- azt hiszem.)
Mostanában olyan sokszor sírhatnékom van. Miért nem tudom kicsit könnyebben venni ezt a sok negatív dolgot, ami körül vesz? No és persze az sem segít, hogy a körülöttem élők problémáin is rágódom.
Folyton attól félek, hogy megbántok valakit. És attól is, hogy a szeretethiányom azt eredményezi netán, hogy túlságosan belemászok emberek életébe. Azaz hogy a törődni vágyásom átfordul egyfajta idegesítő viselkedéssé.
Furcsa vagyok néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése