Bűvészmutatvány

"A bűvész üresen tátongó cilinderéből egy nyulat húz elő. 

A nyúl a világegyetem. Mi, az univerzum lakói aprócska lények vagyunk a nyuszi bundájának legmélyén. A filozófusok pedig igyekeznek felkapaszkodni a szőrszálak hegyére, hogy szemébe nézhessenek a nagy  bűvésznek. 

Az üres cilinderből előkerül egy nyúl. A nyúl bundájának felszínén megszületnek az embergyerekek. Ekkor még képesek arra, hogy rácsodálkozzanak a valószínűtlen varázslatra. Ám ahogy öregszenek, egyre beljebb és beljebb húzódnak a szőrszálak közé, és soha nem bújnak elő onnan. A kellemes melegből nem kívánkozna vissza a szőrszálak végére. Egyesek viszont kimerészkednek oda, s kapaszkodva kiabálnak le az embereknek, akik a puha bunda mélyén begubózva, étellel-itallal jóltartják magukat.
  - Hölgyeim és uraim!- halljuk őket.- Az üres térben lebegünk!
Ám a prémlakók közül senki sem figyel a filozófus hívó szavára.
  - Már megint ezek a hangoskodók!- mondogatják, és élik tovább megszokott életüket."

(Jostein Gaarder: Sophie világa)

Mindennek a megszokás az oka. Legyél olyan, mint a kisgyerekek és a filozófusok: csodálkozz rá a világ legapróbb dolgaira is- már a létezésed is egy hatalmas csoda.