Órák óta ülnek ott a padon, a nagy tölgyfa alatt egymás kezét fogva, csendben. Ősz hajukat lágyan borzolja az őszi szél. Arcukat finoman simogatja a fakó nap sugara.
Megélénkül a szél, s ők szorosabban bújnak egymáshoz.
Megélénkül a szél, megreszketnek tőle még a nagy tölgyfa ágai is- s a sárga levelek lehullanak; le a két öreg lába elé, le a földre.
"Érzed, kedvesem, érzed? Közeledik a tél."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése